2009. június 1., hétfő

A hírek emberi oldala

Ma egész nap az eltünt repülögép híreit kerestem. Két dolog járt a fejemben:
1. Július 5-én mi is Air France-szal utazunk haza. Csak azt remélem, hogy a villámok nem specializálják magukat bizonyos légitársaságokra.

2. A tavalyi utunk során belölünk is majdnem hír lett: Mexikóvárosból indulva, kb. 2 órával a felszállás után mi is iszonyú viharba keveredtünk zuhanó géppel, villamcsapással a gép közelében (vagy talán a szárnyában?), egymásnak izgatottan kiabáló légiutaskísérökkel. Nagy kaland volt. Korábban nem féltem repülöre ülni.

Az influenzás híradások során sokszor próbáltam elképzelni, mi az, amit mindebböl az otthoniak átélnek, éreznek. Annyi maszkos alakot az utcán látni a hírekben, bezártságról, elhúnyt betegekröl hallani bizonyára felborzolja a kedélyeket, távolinak és tragikusnak tünik a helyzet. Benne élni talán nem volt annyira veszélyes és katasztrofális, mint ahogy az esetleg a hírekböl vagy otthonról elképzelhetö... És persze nagyon nehéz kezelni a bizonytalanságot, föleg, amikor az embert közelröl érinti: a kormány nagyított, vagy nyugtatólag sok infót elhallgatott az influenza idején? És föleg: mi történik most? Vannak még betegek, de látjuk, nem olyan halálos a kór, mint amitöl az elején féltünk: csak a kezelésre késön jelentkezök, illetve az egyébként is betegeskedök halnak meg. Ez az újinfluenza gyorsabban terjed, mint a madárinfluenza (mert ez emberröl emberre terjed), viszont a halálozási arány összemérhetetlenül alacsonyabb, mint a madárinfluenzáé.

Hírek, pletykák... Nem is tudom, ki mondta, talán Karinthy, és azt sem tudom, pontosan hogy mondta, de valahogy így: „Meg kell nézni a hír másik oldalát is.” Persze jó tudni, és szerencsés az, aki tudja, hogy hol kell keresni a másik oldalt.

2009. február 20., péntek

Nemzetközi Anyanyelvi Nap

2000 óta február 21-én ünneplik világszerte az anyanyelv napját , már ahol megünneplik. Gondolom, ott, ahol az anyanyelv használata nem olyan természetes, mint a világ nagyrészében. Ezt a napot az ENSZ kezdeményezésére jelölték meg, emlékezve arra, hogy 1952-ben Bangladeshben egy tüntetésen több diákot is megöltek. A tüntetés témája az anyanyelvük, vagyis a bengáli nyelv szabad használata volt. (Most a bengáli az ország hivatalos nyelve.)

Néha azt próbálom számba venni, mik is azok a jellemzöink és képességeink, amelyek megkülönböztetnek bennünket az összes állattól. Többek között:
A tudatos éneklés, zenélés.
A tudatos tánc.
Matematika (?)
A nyelv: beszéd, olvasás, írás.

...A lista még hosszan folytatódhat.

2009. február 19., csütörtök

Kindle


Ez a Kindle, vagyis az Amazon cég legújabb terméke. Tulajdonképpen egy miniszámítógép, amelyben könyvek és újságok száza fér el, amibe lehet beírni, mint egy könyvbe, visszalapozni, felfrissíteni az állományt, könyvektöl elbúcsúzni, újakat feltölteni.

Nem is tudom, szeretnék-e ilyet, ha gazdag lennék. A papír... annak illata és fogása van. Ugyanakkor nagyon érdekesnek hangzik, hogy nem foglalnának annyi helyet a könyvek és gyorsan lehetne benne keresni. Nem törik, ha leesik, és a képernyönek köszönhetöen a sötétben is lehet olvasni. Sajnos már a világosban is egyre ritkábban jut idöm az olvasásra...

2009. január 27., kedd

Emberek, jó emberek, jóemberek

Tavaly az volt a nagy dilemmám, hogy mit tegyek: jó ember szeretnék maradni, de azt sem akarom, hogy a nyakamra tapossanak a kegyetlen emberek. Anna néni, a vecsei református lelkipásztor azt mondta: "Úgyis tudod, mi a válasz." Tudom, persze, hogy tudom, hiszen amikor valamit nem úgy teszek, mint ahogy a lelkem diktálja, nem tudok aludni, aztán alig gyözöm kimagyarázni a magyaráznivalót, és rendbetenni a rendetlenséget. De sajnos egyre többször meg kell magam keményíteni. Nem tudom, ez Mexikó miatt, az idegenség miatt van-e így, mert itt azért sérülékenyebb vagyok, vagy a korral jár. Itt néha már nem is arról van szó, hogy mást megbántok vagy sem, hanem arról, hogy életben maradok-e (testileg is, lelkileg is).

A farkastörvények karmolásszák a számat.

2009. január 3., szombat

Gasztronómia: Mexikó


Hadd másoljam ide, amit az iwiw egyik klubjába írtam:
- - - -
Mi is elkezdtük az újévet, igaz, 7 órával késöbb, mint otthon (mert 7 órával kullogunk Közép-Európa után). Azt olvastam, hogy "Az optimista ember azért várja meg az éjfélt, hogy köszönthesse az újévet, a pesszimista pedig azért, hogy meggyözödjön arról, hogy az óév tényleg véget ér." Hát reméljük, ez az év mindannyiunknak egészséges élelmiszerekkel táplált egészséget hoz, eröt a munkához és boldogságot.
És most egy kis gasztrokultúra:
Mexikóban január 6-án van a 3 királyok napja. A gyerekek ekkor ajándékokat kapnak (hiszen a három király akkor látogatta és ozta meg a kis Jézust), valamint a barátok összegyülnek, és felszelik a "Királyok kalácskoszorúját" (Rosca de reyes). Itt találhattok róla fényképeket:
http://images.google.com.mx/images?hl=es&q=rosca+de+reyes
Ha jól megy, pár képen látható egy fehér müanyag baba: néhány ilyen kis figurát sütnek bele a kalácsba, és akiknek kijut, azok február 2-án meg kell, hogy vendégeljék a jelenlévöket. Febr. 2. a Gyertyaszentelö Boldogasszony napja, és a vendéglátás menüje: tamal és atole.

A TAMAL vagy kukoricalevélbe, vagy pálmalevélbe göngyölt, szósszal ízesített, hússal, sajttal, paprikával töltött kukoricatészta. Jól bebugyolálják a tölteléket, majd órákon át párolják. Itt van néhány kép róla:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=tamal
Az emberek általában vásárolják, mert nagyon munka- és idöigényes, föleg az, hogy a tésztához való zsírt habosra kell kikeverni. Pár napja vettünk (mert egyébként reggelire és vacsorára is szokták fogyasztani), és most kipróbáltam egy egészen új ízt: padlizsánnal és kecskesajttal ízesítették, és isteni fini volt!

Az ATOLE egy kukoricakeményítöböl készített ital, melyet ízesíthetnek vaníliával, kakaóval, eperrel, dióval vagy guayabával.
Megjegyzések:
1.- Mexikó a vanília hazája, de képzeljétek, itt nem lehet kapni vaníliarudat, csak esszenciát (áldott legyen a dunaújvárosi Tesco!, nekem van). Amúgy a vanília egy orchidea-féle.
És erröl jut eszembe az, amikor Dana lányom 3 éves volt, és elmentünk vaníliafagyizni. Hazaérve apuék kérdezték töle:
-Dana, milyen fagyit ettél?
-Volt ília.
2.- A GUAYABA egy gyümölcs, ami kívülröl majdnem úgy néz ki, mint a citrom és a körte keveréke. Nagyon sok, aránylag nagy magja van. Az eredetileg sárga húsa felvágás után pár órával rózsaszínüvé válik. Az illata erös, a citrom és öszibarack keverékéhez hasonlít. Az íze egy kicsit savanykás. A madarak nagyon szeretik, egyszer volt szerencsém egy állatkertben ahhoz, hogy egy guayabát evö tucán a vállamra pottyantott, és ha hiszitek, ha nem, kellemes illata volt. Ja, és azt mondják, több benne a C-vitamin, mint a citromfélékben.

Akkor most jöjjön pár kép:
ATOLE-ital:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=atole
VANÍLIA:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=vainill
GUAYABA-gyümölcs:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=guayaba
TUCÁN-madár:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=tuc%C3%
- - - - -
Azt még hadd tegyem hozzá, hogy tamallal kapcsolatos mondást is találtam:
"Aki a tamalra született, arra még az égböl is levelek hullanak.", vagyis: az ember nem kerülheti el a sorsát.

2009. január 2., péntek

Magyarán szólva

Új év, új év, új esztendö... Hány fogadalmad van? 10+2
Inkább kevesebb fogadalmat kellene tenni, mondjuk hetet. Vagy hány dologra is tud gond nélkül emlékezni az ember? Szóval csak annyi fogadalmat kellene tenni, ahányra könnyen tudunk emlékezni, kispapírra írt lista nélkül. Vagy talán nem is kellene fogadalmakat tenni.

Amikor hú, de sok évvel ezelött Zánkán voltam, a rajvezetönk azt mondta: "A rendet nem teremteni kell, hanem megtartani." Miguel (a férjem) a szalámi-tecnikára esküszik: mindent meg lehet tenni, csak szép lassan, lépésröl lépésre kell elvégezni. Úgy veszem észre, nálam a forradalmi változások müködnek, a reformok sántítanak.

Szóval: érdemes-e fogadalmakat tenni?

2008. november 23., vasárnap

People I admire

Here is a list of people I admire and respect. The list isn´t complete, and will be growing:

1.- My husband, because he is so tolerant, good-willing and excellent in the "salami technique" (doing things step-by-step).
2.- My mother for her strength and her ability to plan.
3.- My father for his ability to manage people, being him the first in moving things.
4.- My elder daughter for being so good and so creative.
5.- My mother-in-law because she can speak so nicely to people.
6.- My best friend M., for being able to make such a great family and working so hard.
7.- My other best friend CsJ for being really interested in other people and helping the ones in trouble.

To be continued...