Emberek, jó emberek, jóemberek

Tavaly az volt a nagy dilemmám, hogy mit tegyek: jó ember szeretnék maradni, de azt sem akarom, hogy a nyakamra tapossanak a kegyetlen emberek. Anna néni, a vecsei református lelkipásztor azt mondta: "Úgyis tudod, mi a válasz." Tudom, persze, hogy tudom, hiszen amikor valamit nem úgy teszek, mint ahogy a lelkem diktálja, nem tudok aludni, aztán alig gyözöm kimagyarázni a magyaráznivalót, és rendbetenni a rendetlenséget. De sajnos egyre többször meg kell magam keményíteni. Nem tudom, ez Mexikó miatt, az idegenség miatt van-e így, mert itt azért sérülékenyebb vagyok, vagy a korral jár. Itt néha már nem is arról van szó, hogy mást megbántok vagy sem, hanem arról, hogy életben maradok-e (testileg is, lelkileg is).

A farkastörvények karmolásszák a számat.

Gasztronómia: Mexikó

Hadd másoljam ide, amit az iwiw egyik klubjába írtam:
- - - -
Mi is elkezdtük az újévet, igaz, 7 órával késöbb, mint otthon (mert 7 órával kullogunk Közép-Európa után). Azt olvastam, hogy "Az optimista ember azért várja meg az éjfélt, hogy köszönthesse az újévet, a pesszimista pedig azért, hogy meggyözödjön arról, hogy az óév tényleg véget ér." Hát reméljük, ez az év mindannyiunknak egészséges élelmiszerekkel táplált egészséget hoz, eröt a munkához és boldogságot.

És most egy kis gasztrokultúra:

Mexikóban január 6-án van a 3 királyok napja. A gyerekek ekkor ajándékokat kapnak (hiszen a három király akkor látogatta és ozta meg a kis Jézust), valamint a barátok összegyülnek, és felszelik a "Királyok kalácskoszorúját" (Rosca de reyes). Itt találhattok róla fényképeket:
http://images.google.com.mx/images?hl=es&q=rosca+de+reyes
Ha jól megy, pár képen látható egy fehér müanyag baba: néhány ilyen kis figurát sütnek bele a kalácsba, és akiknek kijut, azok február 2-án meg kell, hogy vendégeljék a jelenlévöket. Febr. 2. a Gyertyaszentelö Boldogasszony napja, és a vendéglátás menüje: tamal és atole.

A TAMAL vagy kukoricalevélbe, vagy pálmalevélbe göngyölt, szósszal ízesített, hússal, sajttal, paprikával töltött kukoricatészta. Jól bebugyolálják a tölteléket, majd órákon át párolják. Itt van néhány kép róla:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=tamal
Az emberek általában vásárolják, mert nagyon munka- és idöigényes, föleg az, hogy a tésztához való zsírt habosra kell kikeverni. Pár napja vettünk (mert egyébként reggelire és vacsorára is szokták fogyasztani), és most kipróbáltam egy egészen új ízt: padlizsánnal és kecskesajttal ízesítették, és isteni fini volt!

Az ATOLE egy kukoricakeményítöböl készített ital, melyet ízesíthetnek vaníliával, kakaóval, eperrel, dióval vagy guayabával.
Megjegyzések:
1.- Mexikó a vanília hazája, de képzeljétek, itt nem lehet kapni vaníliarudat, csak esszenciát (áldott legyen a dunaújvárosi Tesco!, nekem van). Amúgy a vanília egy orchidea-féle.

És erröl jut eszembe az, amikor Dana lányom 3 éves volt, és elmentünk vaníliafagyizni. Hazaérve apuék kérdezték töle:

-Dana, milyen fagyit ettél?

-Volt ília.
2.- A GUAYABA egy gyümölcs, ami kívülröl majdnem úgy néz ki, mint a citrom és a körte keveréke. Nagyon sok, aránylag nagy magja van. Az eredetileg sárga húsa felvágás után pár órával rózsaszínüvé válik. Az illata erös, a citrom és öszibarack keverékéhez hasonlít. Az íze egy kicsit savanykás. A madarak nagyon szeretik, egyszer volt szerencsém egy állatkertben ahhoz, hogy egy guayabát evö tucán a vállamra pottyantott, és ha hiszitek, ha nem, kellemes illata volt. Ja, és azt mondják, több benne a C-vitamin, mint a citromfélékben.

Akkor most jöjjön pár kép:
ATOLE-ital:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=atole
VANÍLIA:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=vainill
GUAYABA-gyümölcs:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=guayaba
TUCÁN-madár:
http://images.google.com.mx/images?um=1&hl=es&q=tuc%C3%
- - - - -
Azt még hadd tegyem hozzá, hogy tamallal kapcsolatos mondást is találtam:
"Aki a tamalra született, arra még az égböl is levelek hullanak.", vagyis: az ember nem kerülheti el a sorsát.

Magyarán szólva

Új év, új év, új esztendö... Hány fogadalmad van? 10+2
Inkább kevesebb fogadalmat kellene tenni, mondjuk hetet. Vagy hány dologra is tud gond nélkül emlékezni az ember? Szóval csak annyi fogadalmat kellene tenni, ahányra könnyen tudunk emlékezni, kispapírra írt lista nélkül. Vagy talán nem is kellene fogadalmakat tenni.

Amikor hú, de sok évvel ezelött Zánkán voltam, a rajvezetönk azt mondta: "A rendet nem teremteni kell, hanem megtartani." Miguel (a férjem) a szalámi-tecnikára esküszik: mindent meg lehet tenni, csak szép lassan, lépésröl lépésre kell elvégezni. Úgy veszem észre, nálam a forradalmi változások müködnek, a reformok sántítanak.

Szóval: érdemes-e fogadalmakat tenni?